Boldog Születésnapot
Kellemes meleg szellő járta át a vidéket. Az utcákon mindenfelé vidám gyerekzsivajt lehetett hallani. Egy férfi hoppanált a városka főterére. Nem kellett tartania attól, hogy valaki észreveszi, hiszen ez egy varázslók lakta közösség volt. Ahogy az úton haladt, néhány gyerek kiáltott rá.
– Jó napot, tanár úr! – kiabálták kórusban. A férfi visszaintegetett, majd folytatta útját. Már jócskán kiért a városból, mikor a távolban feltűnt a már jól ismert ház. Vidáman mosolyogva lépett be a kertbe. A fű most is olyan zöld volt mint mindig ebben az időszakban. Még mindig elvarázsolta a hely, amit pár évig az otthonának tekinthetett.
– Dumbledore birtoka… - suttogta kissé mosolyogva, hiszen az idős mágus már régen a családjának adományozta ezt a helyet. Éppen továbbindult volna, mikor egy vékonyka hang szólalt meg a háta mögött.
– Szia, Harry! Már nagyon vártalak ám… - mondta a vékonyka hang mire Harry gyorsan megfordult. Az egy méterre lévő fa ágain egy sötét hajú, fekete szemű kislány csimpaszkodott, és szélesen rávigyorgott. Harry boldogan rámosolygott húgára.
– Heló… - köszöntötte. Valahogy kezdett olyan érzése lenni, mintha ezt már átélte volna valamikor.
– Jó, hogy jöttél, Albus és papa sütit csinálnak. Glory nem jött veled? – érdeklődött, miközben odarohant Harryhez és átölelte a lábait. Harry csak ekkor zökkent ki gondolatmenetéből és kissé hezitálva válaszolt.
– Öm, nem… most nem ért rá – válaszolta a fiú. A kislány elkezdte húzni az ajtó felé, és Harry engedelmeskedett. Épp csak becsapódott mögöttük az ajtó máris meghallott egy ismerős hangot.
– Eileen Lily Piton, ne csapkodd azt az ajtót! – kiabált ki Perselus.
– Bocsi apa! Apaaaaaaaaa megjött Harry! – kiabálta a kislány és elindult a konyha felé. A ház most is majdnem ugyanúgy nézett ki mint mikor először jártak ott, kivéve hogy elszórtan lehetett látni pár gyerekholmit. Most, hogy a húgát nézte, elcsodálkozott, hogy az már megint mekkorát nőtt. Amikor az konyhaajtóba értek, hirtelen megtorpant. Perselus Piton ott állt nyakig lisztesen, mellette pedig egy kisfiú kevergetett egy tálban valami ragadós anyagot. Harry alig tudta visszafogni kitörni készülő nevetését, ahogy a kisfiút nézte.
– Szia, bátyó! – ugrott le a kisfiú a székről, és megrohamozta Harryt, aki alig tudta megtartani magukat, hogy el ne essenek.
– Albus, az ég szerelmére ne kend össze a bátyádat… - szidta össze Perselus a kisfiút, mire az bocsánatkérőn elvigyorodott. Harrynek ekkor kerekedett ki a szeme. Kissé gyorsabban kezdte el szedni a levegőt.
– Apa, Glory nem jött… - panaszolta a kislány. Mire Piton Harryre meredt.
– A húgod most milyen indokkal állt elő, hogy a saját születésnapi bulijára sem tud eljönni? – faggatózott Perselus egy kissé vádlón.
– Ne engem kérdezz – emelte föl a kezét Harry. Már látta ezt a jelenetet jó pár évvel ezelőtt, de még mindig kirázta a hideg. Eileen kissé sértetten szólalt meg ismét.
– Nem csak az ő szülinapjuk, a miénk is… - Perselus az égnek emelte tekintetét.
– Igen, a tiétek is. Komolyan mondom, kikészülök tőletek… négy gyerek, és mindegyiknek ugyanakkor van a születésnapja – sóhajtott fel Perselus. Harry nagyot nyelt, mert tudta, hogy mi fog következni.
– Szerencséd, hogy a kisbabának már nem akkor lesz - jött a lágy hang Harry háta mögül. Tudta ki az, az édesanyja. Megfordulva látta őt, amint felé nyújtja a kezét és megöleli őt. Harry automatikusan adott neki egy puszit. Közben megérezte a nő domborodó hasát és lepillantott.
– Hűha… - nyögött fel, mire Lily kuncogni kezdett.
– Igen, napról napra nagyobb leszek… csoda, hogy apád még elfér mellettem az ágyban… - panaszolta a nő, majd egy csókot váltott férjével. Harry pislogott párat és megpróbálta összeszedni magát.
– Még mennyi idő amíg… - mutatott Lily hasára.
– Ha a gyógyító pontosan vizsgált meg, márpedig Glory a legjobb egész Angliában, akkor még hat hét… Sajnos erre az évre mást kell majd felvenniük a Roxfortba helyettem, de Minerva azt mondta mindig szeretettel vár vissza tanítani. – Harry vett pár mély lélegzetet.
– Harry, jól vagy? – idegeskedett az apja.
– Szédülök… - nyögte a fiú, majd térdeire támaszkodott. Perselus odasietett és letessékelte egy székre. Lily aggódva figyelte őket.
– Harry, kisfiam, jól vagy? – faggatózott a nő.
– Persze, csak… nem érdekes. Kissé megszédültem – felelte Harry. A kicsik rémülten néztek rá, hiszen az ő nagy és erős bátyjuk nem lehet rosszul!
– Biztos jól vagy? – erősködött Perselus. Harry magára erőltetett egy mosolyt.
– Igen, most már minden rendben lesz – felelte. Lily még mindig kissé fehéren szemlélte fiát.
– Biztos fáradt vagy. Hiszen nektek is ott van a kis Molly, és most már a kis Perselus is – taglalta a nő. Hát, igen, Harry már büszke férj és kétszeres apa volt. Végül kikötött az aurorképzőben, mint tanár. Bár az elején piszok nehéz dolga volt, most már mindenki elfogadta őt. Ginny a Reggeli Próféta riportere lett, és átvette Vitrol helyét. Azóta az újság csakis a színtiszta igazat írta mindenről. Harryék kislánya, Molly már három éves volt, Perselus pedig még csak öt hónapos.
– Hát, nem könnyű velük az fix, de legalább volt kin gyakorolnunk – válaszolta Harry a testvéreire nézve.
– Ginny néni mikor jön? – kérdezett rá a kis Lily.
– Úgy két óra múlva ők is jönnek – válaszolta.
– Na és mit tudsz az én léhűtő vejemről? – vonta kérdőre Piton.
– Perselus! Draco nem léhűtő! Állandóan dolgozik, csak hogy mindenük meglegyen! – tiltakozott Lily.
– Jól van… - adta meg magát a férfi.
– Jut eszembe, ti tudjátok, hogy mi lesz a nagy meglepetésük? – kérdezte Harry.
– Fogalmam sincs – válaszolta Piton, majd visszatért előző munkájához. Harry is nekilátott süteményeket szaggatni a kinyújtott tésztából. Az a két óra pedig úgy elszaladt, mintha nem is lett volna. Az elsők akik megérkeztek, Mollyék voltak.
– Harry, drágám! Albus, Lily! Milyen nagyot nőttetek! – lelkendezett az asszony.
– Hát, igen… apa azt mondta, biztos loptunk a növesztő főzetéből – panaszolta Albus. Ezen mindenki jót derült. Ezután a vendégek egymásnak adták a kilincset. A ház mögött volt felállítva egy sátor, ami lassacskán megtelt élettel. Rokonok, barátok, ismerősök színes kavalkádja beszélgetett az asztal körül. Lassan elmúlt öt óra is, mikor az utolsó vendégek is megérkeztek.
– Szép jó estét mindenkinek! – hallották meg az ex-mardekáros férfi hangját.
– Draco! Hogy-hogy egyedül? A feleséged hol hagytad? – lepődött meg Neville.
– Tudjátok… a munkája – vont vállat a férfi.
– De akkor is! Szülinapunk van! – erősködött a kis Lily.
– Sajnálom, de a nővéred nagyon makacs. Mindamellett már haza is hozza a munkáját – válaszolta somolyogva a férfi. Piton felvont szemöldökkel meredt a mellette ülő Lilyre.
– Te tudsz valamit?
– Én nem – vágta rá a nő. Draco helyet foglalt, és lassan meggyújtották a tortán lévő gyertyákat. Már éppen fújták volna el, mikor Draco megállított mindenkit.
– Állj! Csak egy pillanat… előtte még szeretnénk odaadni az ajándékainkat. Drágám! – kiáltott ki a sátorból a férfi. Mindenkin általános döbbenet futott végig, ahogy meglátták a három aprócska zacskót cipelő kislányt a sátor bejáratánál. Mögötte pedig egy könnyeivel küszködő Gloryt, aki egy alig pár napos kisbabát tartott a karjaiban.
– Te… - nyögött föl Piton. Draco lehajolt a kislányhoz, és így szólt:
– Angela, kicsim, add oda az ajándékokat. – A kislány tétován bólintott, majd közelebb lépett egyet. A férfire nézett megerősítésként, majd nagyot nyelt.
– Jiji… - szólalt meg halkan, mire a kis Lily fölpattant, és odasietett az alig két éves kislányhoz.
– Én vagyok Lily – mondta a kislány, majd átvette az ajándékát. Ezután Angela ismét Dracóra nézett, aki suttogva mondta neki.
– Albus… - A kislány bólintott és visszafordult a többiekhez.
– Ajbuc – mondta, mire a kisfiú is átvette az ajándékot. Végül a kislány hátranézett Gloryra, akinek már javában potyogtak a könnyei.
– Harry… - mondta végül a nő rekedten.
– Halli – vágta rá a kicsi visszafordulva. A férfi meghatottan sietett oda és vette át az ajándékot.
– Köszönöm szépen – felelte a férfi. A kislány ezután odaszaladt Gloryhoz, aki megpróbálta magát összeszedni.
– Hát… nagyon boldog születésnapot – mondta, miközben a kislányt is kézen fogta.
– Mami… bodog szüinapot – suttogta a kislány, de így is mindenki hallotta. Ez volt az a pont, ahol Lilyék fölugrottak és odasiettek lányukhoz. Draco elmesélte, hogy éppen egy ügyön dolgozott, mikor megismerte a két gyerek történetét. Vagyis akkor még csak egy volt. Idő közben kiderült, hogy ketten vannak, de az anyjuk le akar mondani róluk, mondván el akarja hagyni az országot és a gyerekek csak nyűgöt jelentenének a számára. Ezután azonnal kérvényezték, hogy örökbe fogadhassák őket. A kis Angela hamar összebarátkozott Hermione és Sirius kisfiával, a hasonló korú Heliosszal. Harry, ahogy végignézett a társaságon, végre tökéletesen boldognak érezte magát. A sok éven át tartó szenvedés, a fájdalom és a reménytelenség olyan távolinak tűnt számára, mintha sohasem létezett volna. Boldog volt, végre igazán boldog volt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Tudom rossz szokás, de átlagba hű szoktam lenni minden storyhoz, ami a szemem elé kerül, és sok sikert a továbbiakhoz! 
Nagyon sajnálom, hogy vége lett, mert egyszerűen imádtam olvasni!
Nem vagyok egy nagy kritika író ember (itt szeretnék bocsánatot kérni, hogy nem írtam mindig
), de csak egyszerűen szeretnék gratulálni a történetedhez! Remélem lesz még energiád befejezni az Utolsó kívánságot is vagy egy teljesen új storyt kezdeni, mert hiányoznának az írásaid!
Harry Potter és a Tizenkettek szövetsége
Egyszerüen imádtam az elejétől a végéig XD. Minden jó, ha a vége jó.